Ohhh! Köszönöm, hogy így aggódik értem. Megható, hogy ide kattintott. Az embereket többnyire nemigen érdekli a másik biztonsága.
Nagyoktól idézni nem szégyen, engedjen meg egy idézetet a lap elejéről:
Jól sejtem ugye, hogy Ön sem kedveli a tucatárut, a bóvlit, amivel sajnos nap, mint nap találkozunk a boltok kínálatában. Én is így vagyok ezzel. Talán meglepte kicsit, hogy ez nem a megszokott külsejű, szokásos web lapok egyike. Miért is lenne az? Ön sem a szokásos tucatemberek egyike. Én sem.
Nos, ha az lenne, nem kattintott volna ide, sőt el se jutott volna a gombokig.
Teljesen szokványos lenne azt mondanom, hogy az én biztonságomat a megelégedett vásárlóim jelentik.
Üzleti értelemben ez teljesen helyénvaló. Ha én jót adok, akkor a Vevő nyugodtan fog legközelebb is vásárolni, szólni barátainak, ismerőseinek, hogy a Várytól bátran rendeljenek.
Láttam valahol a Soroksári út környékén egy kifőzde feliratát, valahogy így szólt:
"Ha nem jössz be enni, mindketten éhen halunk."
Tágabb értelemben viszont a hagyományos értékrendet tartom fontosnak, amely szerint:
Isten, Haza, Család
Istenről mindenki saját belátása, lelkiismerete szerint gondolkozzék, olvasson róla könyveket, hallgassa a vallása szerinti prédikációt és magyarázatot.
A családnak hatalmas ereje volt, talán marad is. Magánügynek tartják, pedig fontos, mert a Haza erejét a jó családok összessége biztosíthatja.
Két saját példát hadd mondjak el:
1989. Karácsonyán, amikor az úgynevezett román forradalom volt, az első gyermekünk alig múlt egy éves, a feleségem pedig várandós volt a másodikkal. Láttuk a TV-ben, hogy "történések" vannak. Az egyik stúdióból kapcsoltak egy beszélgetést Kozma atyával is. Ő rövid idő elteltével fölállt, mondván, vissza kell mennie a rendházba, mert indulnak egy segélyszállítmánnyal Váradra, hiszen ott lövik a magyarokat.
Nekünk akkoriban volt egy kisebb teherautónk. Mondtam a feleségemnek, hogy elmegyek én is. Mondta, jó.
Kommentár: ha engem akkor Romániában agyonlőttek volna a szekuritátésok, azt ma nagyon bánnám, mert az egész "forradalom" színjáték volt.
A másik eset akkor volt, amikor az Erzsébet hidat lezárták a tüntetők, majd kellő kímélettel szétverte őket dicső rendőrségünk. A Parlamenthez vonultak azt követően. Mondtam a feleségemnek, hogy elmegyek én is (akkor már három gyerekünk volt). Azt mondta, jó, de gyereket ne vigyél magaddal.
Kommentár: akkoriban idehaza még nem lőtték a magyarokat, csak gumibotoztak.
Ezzel már el is érkeztünk a Hazához
Mivel Mária országa vagyunk, sokat nem mondok erről, aki nem tudja, mit is jelent ez a fogalom (lásd a 2004. december ötödikei gyalázatot), annak úgyis hiába.
Egyetlen rövid gondolat:
Szent István királyunk, akinek jogosultságát nincs olyan épelméjű ember, aki vitatná. Nos, ez az uralkodó felajánlotta az országot Szűz Máriának. Az egészet. Ez tény. Vitatni épp olyan, mint a napot vagy a levegőt.
E megtörtént eseményt egyszerűen nem lehet semmisnek tekinteni.
Vitatkozni legfeljebb azon lehetne, hogy miért tette.
De ez tény, tudomásul kell venni
és ezért aztán nem is birtokolhatja semmiféle jöttment senkiházi…
