Nem is olyan régen, még nagy betelefonálós voltam különböző rádiókba. Amíg meg nem szüntették, a Pannon Rádióba, aztán a szélsőbalos-moszkovita-kommunista-hazug Klub Rádióba, de az Inforádióba is, a Petőfiről és a SztárFM-ről nem is beszélve. Ez utóbbin éjszakákon keresztül osztottam az eszet. Minden bizonnyal sokan vagyunk úgy, hogy az általunk igaznak vélt dolgokról szeretnénk másokat meggyőzni, azokat elfogadtatni a többiekkek. Ha pedig ez nem sikerül, mérgesek leszünk, de ez eredeti meggyőződésünket persze nem változtatja meg.

Erre az oldalra azért kerítek sort, mert engem is bosszant néhány dolog, ha kibeszélem magamból (persze titkon remélve, hogy mások elfogadják az én igazságomat), tehát, ha kibeszélem magamból, ha megszülöm a gondolatot, az jó nekem és nem rossz másnak.

Hamvas Béla azt írja, hogy ha egy gondolat megszületik, még akkor is, ha az egy barlang mélyén élő ember agyában születik meg úgy, hogy az az ember a gondolat megszületése után azonnal meghal anélkül, hogy azt bárkinek is továbbadhatta volna, az a gondolat az emberiség javára meg van születve.

Senki ne feltételezze persze, hogy Hamvas Bélához akarnám hasonlítani magam, hisz ő egy megvilágosodott zseni volt.

Szóval:

engem bosszant és kapitális baromságnak tartom az evolúciót.

Különvéleményem van (állítólag elég ijesztő) az abortuszról, a buzikról és leszbikusokról,

az ősrobbanásról, avagy a Világ keletkezéséről,

lesújtó véleményem van a magukat tudósoknak tartó Tényeket Tisztelők Társaságáról, a Hit gyülevényéről, stb.

Ezeket szép sorjában ki is fogom fejteni, de nem most, mert ilyenkor nekünk kézműveseknek minden időnket a kézművelésre kell fordítani, hisz decemberig "szezon" van.

Spártában a hibásnak vélt újszülötteket ledobálták a Taygetos hegyéről.

Ebben a fejlett, urbanizált, emberközpontú, mai modern társadalomban, amelyben élünk, kimondottan és deklaráltan a legnagyobb érték az emberi élet. VIVÁT!

Akkor hogy is van ez az abortusz-dolog?

Pontosabban az Abortus arteficialis = művi abortusz, művi vetélés.

Remélem, mindannyian tudjuk, miről beszélek.

Javaslatom:

Várjuk meg vele a gyerek harmadik születésnapját! Ne kapkodjuk el a dolgot! Legyen időnk arra, hogy teljes bizonyossággal, jó döntést hozhassunk. Hátha olyan helyzet áll elő, hogy ez a gyerek jobb, szebb, okosabb, kedvesebb, vagy csak egyáltalán szeretetreméltóbb, mint az a másik, a testvére például, akit megtartottunk. Hátha mégis inkább azt kellene lemészárolni, mert az olyan izé, akit nem is tudnék annyira szeretni, mint ezt az újabbat. Adjunk kicsivel több lehetőséget a szülőknek. Sokkal kevésbé bánnák a gyilkosságot, ha a jobbikat lehetne meghagyni, nem "látatlanban" kéne dönteni.

És adjunk kicsivel több esélyt a kölyöknek. Hadd legyen egy kis ideje meggyőződni arról - pontosabban megbizonyosodni - , hogy az élet szar, hogy sokkal jobban jár, ha elpusztítják. Akkor nem kell tovább együtt élnie azokkal az embereknek, akiket "szülők"-nek titulálnak.

Nem teljes részletességgel, de nagyjából ismerem azokat a vitákat és érveket, amelyekben próbálják bizonygatni, hogy az a húscafat (csúnya szóval magzat), az még nem ember, nincs döntési képességei birtokában, vagy még nincs szíve, agya, keringése, satöbbi. Esetleg fennáll a veszélye, hogy hibás lesz és hasonlók.

Nos,úgy vélem, hogy az ezt bizonygatók sajnos túlélték saját megszületésüket...

Tehát

hogy egyértelmű legyen: az abortusz minden formáját elvetem

Kapcsolódó ismeretanyag:

Spártától néhány kilométerre létezik egy hely a Taigetosz lejtőin, melyet Apothati-nak, vagyis lerakónak hívnak. A visszautasítás helyének is nevezték, mert ott dobták a mélybe azokat az újszülötteket, akik nem feleltek meg a spártaiak elvárta fizikai ideállnak.

A gyermekgyilkosság viszonylag gyakori volt az ókori Hellaszban, a nem kívánt csecsemőket - főleg a lányokat - kitették a hegyoldalba. Gyakran kosárba tették, vagy kis tetőt készítettek föléjük, legalább esélyt adva arra, hogy a gyereket valaki megtalálja és magához vegye. Persze Spártában, mint minden ez is másképp történt. Inkább a fiúk estek áldozatul, és nem a szülők, hanem az állami elöljárók döntöttek életről, vagy halálról. Arra még esély sem volt, hogyha valakit onnan ledobtak, egy jó lelkű asszony, vagy egy pásztor utánamenjen. Az elöljárók döntése egyszeri és végérvényes volt

SPÁRTÁRÓL:

város a Peloponnésoson, az Eurótas folyó völgyében, a Taygetos hegy lábánál.

Régebbi eredetű (mykénéi kori) neve Lakedaimón (Homéros is így nevezi Menelaos és Helené "országát"), ami az ókorban a spártai állam hivatalos megnevezéséül szolgált. A spártai polgárok elnevezése ókori íróknál tehát így hangzott: lakedaimóniak vagy lakónok, a spártai állam fennhatósága alatt álló területet pedig Lakónikének, Lakóniának hívták.

Az ókori hagyomány a spártai állam alapítását a Hérakleidák visszatéréséhez (a dór vándorlás) kötötte. A település eredetileg négy falu szövetségéből állt, amelyek dór bevándorlók településeiből jöttek létre Kr.e. 950 körül.

Gondolatébresztés: (idézet a 2007-es év utolsó üzenetéből)

De ki, vagy kik, hol és mikor említik azt a 6 millió (HATMILLIÓ!!!!) megölt magyart, akiket úgy gyilkoltak meg, hogy még egyikük sem ölelhetett asszonyt, nem szülhetett gyereket, nem nézhetett naplementét, hogy nem emlékezhetett hősi halottainkra?

Akiket valami orvosi szobában egy éles kanállal kitéptek az anyaméhből és kutyatápot csináltak belőlük.